A mai felgyorsult világunkban felmerül a kérdés; pontosan mi is gyorsult fel. Amikor kimondjuk ezt az állítást, egyből az ugrik be, hogy a VILÁG. De pontosan mi is az a világ? Az állatok, természet ugyanúgy végzi a dolgát mint eddig. Egyedül mi, emberek gyorsultunk fel. Emberekkel vagyunk körülvéve. Ahogy mindenki fel van gyorsulva, ránk is átragad ez a felgyorsulás. Jogosnak mondható, hogy igenis nehéz kikapcsolni, lelassulni. Ne essünk kétségbe, minden megvalósítható, ahogy ez is. Hogyan neveljük türelemre gyermekeinket is, amikor mi magunk nem vagyunk türelmesek önmagunkkal sem?!

Szaladunk a gyerek kérésére, ahelyett hogy példaként láthatná csemeténk, hogy nyugodtan befejezzük azt amit éppen csinálunk, és megvárja, hogy utána odaadjuk neki azt a pohár vizet amit kért. Vagy bármit. Igyekszünk minden teljesíteni, és 100%-ot beleadni, hogy meg legyünk magunkkal elégedve és másoknak megfeleljünk. Az ebben a baj, hogy néha túl sokat várunk el fölöslegesen. Ehelyett várhatnánk el magunktól inkább azt, hogy boldogok legyünk. A lehető legnagyobb elvárás, aminek képtelenek lehetünk a teljesítésében. Miért is? Mert azt sem tudjuk, mit jelent boldognak lenni. Vagy hogy mit jelent a boldogság. Azt hisszük, hogy a boldogság egy cél. Időhöz kötött vagy tárgyhoz, emberhez, helyzethez, kapcsolathoz, házassághoz, barátsághoz, megélhetéshez és a kiskutya farkához a sarokról. Sajnos ezek nagyon téves elképzelések, amit ki kéne iktatnunk..mert a boldogság csakis önmagunktól függ. Ez egy folyamatos érzés és nem egy élethelyzet. Egy életfelfogás és nem életcél. Megérezzük a világ valódi működését, elvárjuk és TUDJUK, hogy velünk jó dolgok történnek.

Szeretünk. Magunkat. Őket. Mindent.
Hálásak vagyunk. Mi alakítjuk a valóságot.
Belátni, felfogni és használni.