2017. július 1. szombat reggel 9 óra körül
A reggeli kávé nálam fontos. Szeretem az ízét, a hatását. Kávé zabtejjel, habosítva. 2017. július 1-én szombaton reggel fél 9-kor még nem sejtettem, hogy az aznapi kávé pár perc múlva egy csapásra megváltoztatja az életemet, és nem a kávéval volt a baj. Velem is megtörtént a lehetetlen, az elképzelhetetlen, és az addig harmonikusnak hitt párkapcsolatom, három rövid tőmondat hatására megszűnik létezni… Így történt.

Aznap reggel megkérdeztem a férjemtől, hogy mire gondol éppen, miért olyan elmélyült? “Hát, én arra gondoltam, hogy elhagylak téged” – közölte velem röviden, szinte minden előzmény nélkül, 23 együtt töltött év után!

“Mit mondasz ???????????????????????????????????????????????”
Az érzés leírhatatlan. Hallottam amit mondott, csak nem fogtam fel! B@sszus, ez nem VELEM történik! Ez velem NEM történhet meg !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Új életet akar kezdeni! Pont. Nélkülem! Pont. Így döntött! Pont.

5 napig még sírni sem tudtam, már azt hittem, hogy ennyire megzakkantam, hogy a mélységes mély fájdalom ellenére sem jön ki egy könnycsepp sem. Nos, az ötödik napon az órákon keresztül tartó zokogással ez is megoldódott, mint ahogy lassan a többi dolog is. Ne haragudj, de a részletekkel már nem szeretnélek untatni, ráadásul a cikk megírására sem maga a probléma, hanem annak megoldása, és az én csodálatos barátaim hozzáállása ösztönzött.

Mindig is a pozitív szemléletem és a problémamegoldó képességem jellemezte az életemet, így bármennyire is megjártam a poklok poklát a következő napokban és hetekben, a történet megírásának nem a magamutogatás a célja, nem az hogy közkincsé tegyem a magánéletemet, sokkal inkább az, ahogyan sikerült kimásznom ebből a feneketlen bánatgödörből. Mert ha egy erős, határozott, kolerikus nő így meg tud zuhanni, vajon a kevésbé tudatos, bizonytalan nők, hogy a csudában vészelnek át egy ilyen törést?? Vagy azok, akik mindemellett még anyagilag is ki vannak szolgáltatva a férjüknek? Egyszerűen belerokkannak és derékba törik az életük? Na neeeeeeem!!!!

Pár hete megosztottam egy videót az emberi kapcsolatok fontosságáról. Pontosan azért, mert a barátaim-barátnőim nélkül ez kimászás és magamhoz visszatalálás, most sokkal nehezebben ment volna. Amikor az életed nem a te döntésed alapján, de visszavonhatatlanul 180 fokos fordulatot vesz, akkor egyszer csak légüres térben érzed magad. Úgy teljesen egyedül. A világban…..

Aki személyesen ismer, az tudja, hogy általában megtervezem az életem különböző területeit. Jelen esetben, a magánéletemre vonatkozóan nem volt “B” tervem. Aki pedig a személyiségtípusokat is ismeri, az tudja, hogy kolerikusként lehet csak igazán padlóra kerülni! Igaz, csak addig, míg megtaláljuk a megoldást is hozzá!

Aztán rájössz, hogy azok közé a szerencsések közé tartozol, akinek még élnek a szülei, és bár nem fognak túlzottan örülni a helyzetnek, maximálisan számíthatsz rájuk! Rájössz, hogy vannak csodás barátnőid-barátaid, akikre számíthatsz és ekkor még nem is tudod, hogy mennyire!! Pár nap után elkezded őket felhívni, és személyes találkozót kérsz, mert, hogy a csudában mondanád már el nekik ezt telefonon??? A következőkben a július 1. utáni első találkozásaim rövid összefoglalóját olvashatod, amikor a barátnőimmel közöltem a hírt. A támogatásuk azóta is folyamatos, és elképesztő, hogy mennyire szerencsés vagyok, hogy ők a barátaim! Sőt! Ekkor még azt sem tudod, hogy egy régi barátodat, akivel 22 éve megszakadt a kapcsolatod -de véletlenül pár hónapja összefutottatok-, meg fogod keresni az egykor még viccesnek tűnő kijelentése miatt, mert lám-lám a kijelentés mára beteljesült…. Tudod, én hiszek a véletlenekben. Tudom,  hogy nincsenek véletlenek!

Zsuzsi 07.05.  Zsuzsi közös barátnőnk, mert bár a férjeink jó barátok, mi négyen, a két házaspár is jó barátok voltunk. Ő nem tőlem tudott a történtekről, így ő volt az első akitől személyes találkozót kértem, mert arra gondoltam, hogy sok közösen eltöltött idő alatt mindkettőnket jól ismert és a kezdeti értetlenségemet helyre rakja kicsit. Köszönöm Zsuzsi! Nagyon jót tett a tisztánlátásod, hogy befogadja az elmém az akkor még felfoghatatlant!

 

Bea 07.07. Beát több, mint 20 éve, a férjem barátjának a feleségeként ismertem meg, és nagyon hamar egymásra hangolódtunk. Mindketten egykék vagyunk, és úgy éreztük, hogy ő egy nővért, én egy csodás hugit kaptam. Bár a férjeink már tovább álltak, mi egyre közelebb kerülünk egymáshoz. Amikor felhívtam, hogy találkozni szeretnék vele, azt kérdezte: “Baj van?  Igen. -válaszoltam. Velem? -kérdezte. Nem, velem van baj Bea! Odamehetek most hozzád? – kérdeztem. Persze, gyere!” Irány Nagykovácsi és mikor meglátott, tudta, hogy nagy a baj. Azt mondta, amióta ismer, ilyen sz@rul még nem néztem ki. Drága barátnőm is megjárta a hadak útját, ha még éppen nem most is járja, de jó pár óra után egy mondattal bocsátott útra: “Ágikám, ez az egész nem rólad szól!” És ma már tudom, hogy tényleg nem! Másnap amikor felhívott hogy vagyok, azt mondta, amikor elmentem tőle, már sokkal jobban néztem ki. Köszönöm Hugi!  ♥

 

M.Andi 07.09.  Andival több, mint 10 éve vagyunk jó barátnők, és annyira jók, hogy pár éve hasonló történt vele is. Mindig számíthatunk egymásra, a nehézségekben pedig különösen támogatjuk egymást. Sokat kaptam tőled Andi! Azóta is! Köszönöm! ♥  

 

Myrtill 07.11. Drága Barátnőm, te leptél meg a legjobban. Étteremben ebédelünk, mondod a napi problémákat, én kb. másfél óra együtt töltött idő után rápillantok az órára. Van még kb. 60 percem, mert 4-re egy tréningre megyek, amire már egy hónapja jelentkeztem, így nem akartam lemondani. “Bocs, de nekem is van valami mondanivalóm”. Mondom mi az. “Na ne b@szd meg! Ezt nem hiszem el !!!” Majd mint aki lefagyott, meredten néz rám, és látom, hogy elkezdenek potyogni a könnyei. “Légyszi ne, ne itt az étterem közepén kezdjünk már el sírni!!! Jó???”-kérem tőle. Majd a kérdések tengere következik, hisz jól ismer mindkettőnket a férjemmel. Ők csinálták a jegygyűrűnket, innen indult a barátságunk. A válasz természetesen nem nálam van, hanem annál aki “így döntött”. Nem szoktam, sőt, utálok késni, de a tréningről majdnem sikerült, ám kezdésre pont beesek, és írok egy sms-t neki, hogy “ideértem időben, jó volt beszélgetni és köszönöm a támogatását”. Visszaír amúgy csajosan: “Nem tudom feldolgozni! Gyorsan megvigasztaltam magam pár ruhával!” A válaszom: “B@sszus engem hagytak el! Nekem is vettél pár ruhát?” 😀 Myrtill, köszönöm, hogy 23 éve vagy nekem! ♥ 

 

Sz. Andi 07.16. Andival kb. 20 éve ismerjük egymást. Egymás melletti házban laktunk, ami véletlenül derült ki, amikor kozmetikusként nálunk vásárolt és én állítottam ki a számláját. Tetszett a szakmai profizmusa, az igényessége, a nőiessége és nemcsak a vendége lettem, de szép lassan össze is barátkoztunk. Először csak mi csajok, aztán a férjeink is. Óriási, nevetésekkel és veszekedésekkel tarkított activity partik (mert a fiúk mindig csaltak), közös edzések, ejtőzés a Király fürdőben, stb. Amikor autója lett, én mentem vele gyakorolni az anyós ülésen, hogy ne a kolerikus férje ordítsa le a fejét, ha hibázik valamiben😀 Egyébként szuper jól vezet! Köszönöm Andi a bölcsességedet, a gondolataidat, a beszélgetéseinket, a támogatásodat, a barátságodat! ♥

 

Dóri 07.19. Dóri -a középiskolai barátnőmet leszámítva- a legrégebbi barátnőm, több, mint 30 éve ismerjük egymást. Az életem fontos szakaszait megélte, végig csinálta velem. Jól ismer engem és ismerte az életemet kísérő embereket is. Vele akartam legelőször találkozni, de stewardess és miután most van a szezon, így vagy nem volt itthon, vagy csak aludni járt haza.  Az általa megjelölt napok körül írtam neki: “Most már rám érsz valamikor? Fontos lenne! Nekem.” Amikor leültünk az étteremben, rám nézett, amúgy Dórisan és azt mondta: “Na mondjad.” Mondtam. Hökkkk!!!!!!!!! Ez a megdöbbenését jelentette, mint ahogy egyébként azóta mindenki másnál is.  Azt mondta: “Tudod,  én arra gondoltam, hogy te akarsz válni, én meg majd jól rábeszéllek, hogy MÉG NE!” “Hát nem, egyáltalán nem erről van szó Dóri! Meg egyébként is, mi az, hogy MÉG NE???” Pár együtt töltött óra után bölcsen felmérte a helyzetet, majd Dóris humorral megkérdezte: “Te most dicsekszel vagy panaszkodsz?” 🙂 Mi már félszavakból is értjük egymást. Dóri, köszönöm, hogy ennyi ideje vagy a barátnőm, és számíthatok rád!♥Köszönöm, hogy a humoroddal mindig őszinte tükröt mutatsz nekem! Tanulságos volt a Hercegnő és Shrek szerelme is 🙂

 

Ildi 07.24. Ildit a munkám kapcsán ismertem meg pár évvel ezelőtt. Kedves, mosolygós, mindig segítőkész és végtelenül türelmes. Nem baj, ha elsőre nem érted amit mond (pénzügyi terület) ő annyiszor mondja el, amíg meg nem érted. Sokat beszélgettünk, kicsit mélyebb és személyesebb témákról is, mint amit a munka feltétlenül megkívánna. Aztán egyik nap csak a szája mosolygott, a szeme végtelenül szomorú volt. “Valami baj van?” -kérdezem. “Nem, nincs.” -válaszolt. “De olyan szomorú a szemed!” -firtatom tovább. “Ma van a férjem halálának az évfordulója.”- válaszolta szomorúan. A francba! Minek kérdeztem meg? Mit lehet erre mondani? Aztán további kérdéseket tettem fel, ő válaszolt és végül a döbbenet maradt a részemről!! Azt éreztem, hogy ezt a drága nőt meg kell ölelnem és segíteni neki, ahogy csak tudok. Lassan barátság alakult ki köztünk. A sort ő zárta találkozásaimban, és a tények meghallgatása után, a pizzánkat fogyasztva negyed óránként a fejét csóválva, és a vállát húzogatva mondogatta “Hát ezt nem hiszem el! Eeeeeeezt nem hiiiissssssseeem el!” Ildikém, élmény veled minden perc. Köszönöm, köszönöm, köszönöm! ♥

 

Köszönöm Lányok!  Nélkületek nem ment volna!
Köszönöm, hogy a barátnőim vagytok! ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥

 

Anyu-Apu, Zsuzsi, Bea, M.Andi, Myrtill, Sz.Andi, Dóri, Ildi, Éva (Nizza csodás volt! Köszönöm!) Sziszi, Timi, Balázs, Miki, Mozo, R.Gábor, Miklós, Zoli, Szandra, Gizus, Katika-Géza bácsi, János, Juli, Andrea, Regina, Kati(k), Laci(k),  -tudjátok, mint a Móka Mikiben, már akinek ez mond még valamit 😉 köszönöm, hogy a beszélgetéseink, a gondoskodásotok, a törődéseitek, a szerető szavaitok, az öleléseitek átsegítettek a nehezén, és lassan, de biztosan visszatalálok a régi önmagamhoz, vagy leginkább ahhoz az önmagamhoz, akivé mostantól válni szeretnék! Köszönöm az összes ismerősömnek, hogy amint tudomást szereztek a történtekről -kivétel nélkül- azonnal felajánlották  a segítségüket!

 

Köszönöm Nagy Gábornak, aki 22 évvel ezelőttig, a legjobb barátom, gondoskodó bátyám, lelki támogatóm, legjobb szomszédom, buli partnerem volt, hogy 22 év kihagyás után, újra egymás életének részesei lehetünk! 22 év után ott folytattuk, ahol abbahagytuk. Kívánom, hogy legyen egy ilyen férfi-nő barátság az életedben, ami valóban csak barátságról szól! Hidd el, sokat segít a férfiak megértésében ♥

 

A történet úgy teljes, ha megemlítem azt a “láthatatlan ember”-t is, aki ugyanúgy, mint a Nagy Gábor, a múltban volt meghatározó és nagyon fontos része az életemnek. A barátnőim mellett, szerepe volt a talpraállásomban, sok támogatást kaptam tőle, de aztán úgy alakult, hogy kisétált az életemből. Bár a mentális állóképességem éppen edzésben volt, a veszteség és a csalódás a lehető legrosszabbkor jött! Sajnos, ezt is be kellett tennem a többi mellé -jól elzárva- a bal felső fiókba.

Tudtad, hogy a jövő, a begyógyult múlt és a jól kihasznált jelen függvénye? Ezért, itt és most elengedem ami történt, és a jövőt választom! A fent említett barátok, még mindig mellettem állnak és ahogy Dóri reagált egy üzenetemre, az mindent felül ír ♥ 

 

A barátokon túl, van még pozitív következménye a történteknek. Életmód tanácsadóként eddig is mindent megtettem, hogy egészséges legyek és jól érezzem magam a bőrömben, az átélt stressz hatására kicsit átalakult a testem is. Az első héten leadtam 2 kg-ot, mert nemigazán volt étvágyam…. Vitaminokat, ásványi anyagokat persze tudatosan vittem be, mert a lélek a testet is meg tudja betegíteni, így a testemre maximálisan odafigyeltem. Ez nálam szakmai ártalom 🙂 A második héttől egy életmódprogram keretében minden nap sportoltam valamit. Ez volt számomra ami levezette a stresszt és egyúttal fel is töltött. Szobabicikli, jóga, hypoxi tréner, fitness, elipszis tréner, futópad, úszás, szauna, mindegy csak minimum 1- 1 1/2 órát tartson, de ha bírtam, akkor inkább 2 órát. Minden nap! A mozgás növeli a dopamin, az endorfin és a szerotonin szintünket is, így inkább a mozgást választottam az antidepresszáns helyett. A testem lassan alkalmazkodott az extrém kihívásoknak, így már nem okozott problémát az éppen tomboló kánikula, és a 35 fokban történő mozgás sem. Fontos!! Megfelelő alapozás és előélet nélkül ezt a tempót neked NEM ajánlom! Mielőtt bármi ilyesmibe kezdenél, keresd fel a háziorvosodat, egy profi személyi edzőt, életmódtanácsadót, és/vagy egy dietetikust is !! Végül összesen 6 kg és 18 cm ment le, mindez egy Hashimoto pajzsmirigy alulműködéssel, aminél szinte lehetetlen a fogyás. Később erről is írok. Utoljára 30 évesen néztem ki így! Ilyen jól 🙂 Naháááát, ez éppen 23 éve volt…..

 

Lányok, ha valami hasonló történik veletek, ne depresszióba, evésbe, csokiba-sütibe, alkoholba, stb. meneküljetek, hanem előre a következő életetek felé! Na jó, néha igyál meg egy-egy pohárral a kedvenc italodból 😉 de tegyél önmagadért, mert többet érdemelsz! Lubickolj a barátaid szeretetében és engedd, hogy törődjenek veled! Lépj ki a komfortzónádból! Ismerd meg a saját testedet! Hozd ki magadból a maximumot! Ha az élet egy új forgatókönyvet ad a kezedbe, élj vele okosan! Válj jobbá-szebbé, fittebbé, fejleszd a személyiségedet, hiszen a nem túl távoli jövőben, tárt karokkal és szeretetteljes öleléssel vár rád egy pasi, aki valóban megérdemel téged, és ő  is megérdemli, hogy a legjobb formádban ismerjen meg! Ha te is így akarod, akkor így lesz!

Tudod, a történtek ellenére, én még mindig hiszek a rózsaszín világban, és az összes többiben, mint Audrey Hepburn. Egy mondattal kiegészítem: Hiszek önmagamban! Ha nem  így lenne, te sem olvashatnád ezeket a sorokat! Hiszem, hogy azzal a férfival teljesedik ki igazán majd az életem, akivel ezeket a gondolatokat újra meg akarom osztani. Aki mellett tudok, és akarok A NŐ lenni!

Valahogy így….

 

A barátnőimnek még megjelenés előtt megmutattam a cikket, és Sz. Andi azt mondta, hogy feltétlenül írjam bele azt, amit ő lát rajtam és tudja, hogy így is van, de a soraimból egyáltalán nem derül ki! Ez pedig a következő. Bár a férjem hagyott el engem, ez egyáltalán nem tépázta meg sem az önbizalmamat, sem az önbecsülésemet! Kicsit sem szenvedett csorbát a nőiességem! Nem érzem kevésbé nőiesnek, csúnyábbnak vagy értéktelenebbnek magam! Sőt! A megújult külsőm még nagyobb önbizalmat adott, hiszen nemcsak sokkal jobban érzem magam a bőrömben, de egyre több pozitív visszajelzést is kapok a környezetemből, nőktől és férfiaktól egyaránt.

 

ui: Az Univerzum nagyon érdekes módon rendezi az életemet. Egy ideje, mintha az a bizonyos “tabula rasa” dolgozna a múltam elvarratlan szálain. 11.19.-én részt vettem egy női vállalkozói tréningen -én egy ilyen tanulós típus vagyok 😉 -ahol összetalálkoztam egy rég nem látott barátnőmmel. Megörültünk egymásnak, majd záporoztak a kérdések, kivel mi van. Anno a kisebbik lányával, Diával -aki akkor 3 éves volt- egymásba szerettünk, és ebből adódóan majdnem én lettem  keresztanyja, de abban az időben köszöntött rám az a bizonyos szerelem, és mivel ők kölcsönösen nem kedvelték egymást, így mind a keresztanyaság, mind a barátságunk is annyiban maradt. A tréningről hazavittem Andit, addig is tudtunk beszélgetni, majd mielőtt kiszállt az autómból mondott valamit, amin aztán hazáig vigyorogtam, mert ki az aki rajtam kívül ennyire őszinte? 😀
Diácska! Sajnos, egy rossz döntésem miatt, a keresztlányom nem lettél, de ígérem, hogy a hamarosan beköszöntő esküvődön ott leszek, és tudd, hogy azóta is iZaGiból ♥ ♥ ♥  Sajnálom az elvesztegetett éveket! A végső konklúzióm: ami a múltban az életem fontos része volt, ám útközben elvesztettem, most úgy tűnik  visszakerül hozzám. Amit nem kapok vissza, az valójában sosem volt az enyém!

Köszönöm a csodás képeket Váczi Vandának!  Pár héttel a fotózás előtt találkoztam Vandával, és kávézás közben  elmeséltem neki a történetemet, és azt, hogy miért szeretném megörökíteni a barátaimmal ezt az időszakot. A fotózás minden percét élveztük! Pillantásokkal, ölelésekkel, őszinte mosollyal, szeretettel, bolondozással, lazán és önfeledten lehettünk ott egymásnak. Ahogy a szemekbe néztem, tudtam, hogy mindenki miattam van ott, mert bár a folyamaton egyedül kellett végig mennem, ők fogták a kezem, és mint egy természetes védőháló, bármikor elkaptak volna, ha szükség lett volna rájuk! ♥ Vanda igazi profi! Köszönöm Vanda, hogy megörökítetted az érzéseinket!

Hajrá Csajok!! Túléljük! Nem is akárhogy 😉

Géringer Ági