A Maslow piramis a belső szükségletek, a motiváció
hierarchiáját ábrázolja. Ezek alapján az alapszükségletek kielégítése az elsődleges, és minden ezek után következhet csak sorjában. Tehát először legyen tele a bendő, majd ráérünk gondolkozni az önbecsülésen és az önmegvalósításon később.
No de örök kérdése a kételkedőknek ezzel kapcsolatban, hogy: “De akkor mi van az éhező művészekkel?” Mondhatjuk, hogy a kivétel erősíti a szabályt. Tény, hogy éhesen, fázva, pénz és megélhetés nélkül, létbizonytalanságban az embernek nem elsődleges gondja az önmegvalósítás. De van, akinek mégis!
Azonban ha a szükségletek ennyire meghatározóak számunkra abban, hogy mi az aktuális célunk, akkor talán könnyebb megfogalmazni a tevékenységünk egyértelmű célját. Innen már csak egy röpke pillanat, és átélhetjük a flow-t? Nem teljesen. Ugyanis az, hogy ki milyen célt tűz ki maga elé, és ezek után milyen tevékenység az, amiben a megvalósítandó cél és a képességeink harmóniában vannak, nem egyértelmű.
A változás állandósága – a nyitottság képessége
A személyiségünk állandóan változik, fejlődik. Gyermekkorában aki esetleg ügyetlen a mozgás terén, lehet, hogy felnőttként a táncban találja meg az önkifejezés lehetőségét. Vagy aki nehezen tanult meg beszélni, később akár híres íróvá válhat, vagy a hivatása lehet jogász, ahol a verbalitás elengedhetetlen eszköztár. Állandóan fejlődünk. Ezt a fejlődést, változást a környezeti visszajelzésekből mérhetjük le – elengedhetetlen figyelnünk arra, mit jelez vissza számunkra a társadalom, mit erősít meg bennünk és mit vet el. Persze ez sem szent és sérthetetlen, egy adag önismeretre mindenképp szükségünk van, hogy a visszajelzésekből kiszűrhessük a hazugságokat. Sokszor a személyes szűrőnk úgy van beállítva, hogy csak a jó véleményt halljuk meg, sok esetben meg épp ellenkezőleg, csak a negatív kritikára vagyunk érzékenyek. Mind a kettő torzít, ahogy torz lehet az énképünk is, az önmagunkról alkotott véleményünk.
Belső kincseink
Azonban ha az önismeretünket állandóan fejlesztjük, rugalmasan és befogadóan állunk a változáshoz – mind a saját, mind a környezetünk változásaihoz -, és feltérképezzük a valódi belső adottságainkat, kincseinket, akkor bátran választhatunk képességeinknek megfelelő célokat, akár a hivatás, akár a hobbi területén, amiben majd örömünket lelhetjük. Akkor átélhetjük a valódi flow élményét, ami a boldogsághoz vezethet bennünket. Akkor átélhetjük a külső világ és a belső egyéniségünk egységes harmóniáját, hogy tér és idő megszűnjön számunkra, és feloldódjunk az Univerzumban – akár csak egy pillanatra is! Megéri!
Életmódtanácsadó 