Tabu téma? Ne legyen az! A felmérések szerint a lakosság 6,5 %-a érintett. A nők aránya 75%, a férfiaké 25 %. Sajnos az érintettek nagy része rejtve marad, mert még mindig nem merünk róla beszélni. Élete során minden negyedik nő szembesül vizelettartási problémákkal. Mindben korosztályban találkozhatunk ilyen eltéréssel időseknél, fiataloknál egyaránt. Ahhoz hogy megértsük hogy mi okozza az inkontinenciát nézzük át hogyan is működik a kiválasztórendszerünk.
A vesék feladata a káros anyagok kiszűrése a vérből, majd annak eljuttatása a húgyhólyagba. Ha a húgyhólyag megtelt, az idegek jelzést küldenek az agy felé, hogy a hólyag tartalmát ki kell üríteni. A vizeletürítéskor a hólyag és a húgycső közötti záróizom megnyílik. A húgycső végén levő záróizom működése akaratlagos, ezzel tudjuk befolyásolni, visszatartani vizeletürítésünket, míg eljutunk az illemhelyre. A két izomgyűrű zárva tartásáért a medencefenéki izmok felelősek.
Miért a nőket érinti ez a betegség leginkább?
A női medence anatómiailag más felépítésű, mint a férfiaké. A nők medencéje szélesebb, a hasűri szervek teljes súlyukkal nehezednek a gátra. A várandósság idején a megnövekedett méh súlya miatt is nagyobb terhet kell megtartania, és a húgycső hossza is rövidebb. A férfi medence felépítésénél fogva, kisebb terhelésnek van kitéve, a húgycsövük is hosszabb, és a prosztatának is van támasztó szerepe.
Az inkontinencia okai:
A legtöbb esetben a medencefenéki izmok meggyengülése miatt alakul ki. Ha ezek az izomrostok elvesztik rugalmasságukat, mindennapi tevékenységeinket vizeletcsepegés, szivárgás zavarhatja meg (futás, emelés, nevetés, köhögés stb.) Ezt nevezzük stresszinkontinenciának.
A terhesség, a szülés alatt bekövetkező változások, a méh hólyagra gyakorolt megnövekedett nyomása okozhat panaszokat. Változókorban csökken a női hormon (ösztrogén) termelődése, melynek következtében a kötőszövetek, izomrostok vesztenek rugalmasságukból. Ez elvezethet az akaratlan vizeletvesztéshez. A megnövekedett testsúly (elhízás) is igénybe veszi a medencefenék izmait.
Bizonyos betegségek is okozhatnak inkontinenciát. Ilyen pl. a stroke, demencia (elbutulás), cukorbetegség, agysérülések, idegrendszeri károsodások. A vizeletürítés zavara ebben az esetben idegi okokra vezethető vissza. Bizonyos gyógyszerek szedésekor is előfordulhat az inkontinencia. A gyakori húgyúti fertőzések a hólyag túlérzékenységét okozzák. Ilyenkor a hólyag sűrűbben küld jelzéseket az agyba a vizeletürítésre, még akkor is ha az nem telt meg. Ne szégyelljük, ha ilyen panaszaink vannak, bátran forduljunk orvoshoz! A megfelelő kezelés, jó minőségű védőeszközök rendelkezésünkre állnak, melyekkel az életminőségünk lényegesen jobb lesz !
Hogyan tudjuk megelőzni az inkontinencia kialakulását?
- A vizeletürítés, szükséglet! Ha vizelési ingert érzünk, ne tartogassuk, minél hamarabb ürítsük ki a hólyagunkat.
- Súlyfelesleg elkerülése. A megnövekedett testsúly nagyobb terhelést jelent a medencefenéki izmoknak
- Sose üljünk hideg kőre! Keringési zavart okozhat a hólyagra, mely elősegíti a fertőzések kialakulását.
- A dohányzás elkerülése. A dohányosok sokkal többet köhögnek, mely jobban igénybe veszi a gátizmokat.
- Bizonyos ételek fogyasztása megváltoztatják a vizelet PH értékét, és ezáltal csökken a hólyag irritálása pl. hús, tojás, szilva, áfonya, teljes kiőrlésű kenyér.
Íme, néhány egyszerű praktika, melyekkel külső segítség nélkül is sokat tehetünk intim egészségünk érdekében. Már kisgyermekkorban a szobatisztaságra szoktatásnál, a tabuk nélküli testi higiéné kialakításánál kezdődik a megelőzés, iskolás korban az okos testépítés, tartásjavítással, gerinctornával segíthetünk, pubertás korban a szexuális felvilágosításnak, medencefenék torna megtanításának van fontos szerepe.
Egészséges felnőtt korban, a terhesség, szülés idején, a menopauza idején a helyes életmód részeként a gátizom erősítő torna, a veszélyeztetett korcsoportokra való fokozott odafigyelés sokat segíthet az inkontinencia kialakulásának megakadályozásában. Mint minden betegségnél ebben az esetben is a megelőzés a legfontosabb feladatunk.
Sümegvári Kati, szakápoló